Néhány figyelemreméltó gondolat:

 

„A természet sohasem kételkedik. Nincsenek benne viták.
Mindennek van benne helye, és egyetlen cél felé halad.”

„Ne csak az anyag sajátosságait akarjuk megismerni, hanem az anyagot mozgató erőket is.”

„A természet állandóan teremt, de csak hasonlókat, és sohasem engedi az egyformaságot.
A teljesen azonos ismétlődések nem lennének gazdaságosak, hiszen nem hoznának új tapasztalatokat.”

„A világegyetemet irányító kérlelhetetlen törvények nem kegyelmeznek az ostobáknak, de a vakmerőknek sem.”

„Csak a magabiztos halad töretlenül; a természet sohasem tétovázik.”
 
„Mennyien vagyunk, akiknek tanulnunk kell még a fáktól az egyenességet,
és hogy árnyékot adjunk, védelmet nyújtsunk válogatás nélkül, bárkinek és bármikor…”...

... még pár kedves sor:

„Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerül,
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen..”
Tóth Árpád